( 2015. április 3. péntek) És véget ért a „Gyakorlás” !                     Most gyakorolhattam először olyan dolgokat közvetlen egymás után, amiket ez idáig csak maximum oktattam. Kerültem olyan szituációkba, amikről nem gondoltam volna, hogy egyáltalán léteznek. Gondos hajókapitányként lementem a hajóra, hogy szépítsem, csinosítsam. Olyan szép kék az UV protektor az orrvitorlán és azonos szép kék lett a Lazy Yack is így függetlenül, hogy a spryhood-nak semmi különösebb baja nem volt, de hát a szépség mindenekelőtt. Az is elkészült ugyanabban a szép kékben, amit le akartam cserélni, illetve a fel és lehajtás könnyítése miatt pár centivel áthelyezni a zsanérokat, ami azt jelenti: kimérni, új lukat fúrni, a régit üvegszállal betömni, azonos színre kikevert géllel a tetejét bekenni, szépen felcsiszolni, először 80-as papírral és a végén 1200-as papírral és miután lepolírozom kész is. Mint általában egy hajón sok apró teendő van folyamatosan, amiket néha meg kell tenni. Így megérkezésemkor a szél gátolta a fedélzeti munkákat, gondoltam átállok egy másik kikötőbe, ahol majd a vitorlát is felteszem, átmotorozom.

Feltankoltam a hajót egy heti cuccal és elindultam, nem vagyok babonás, de péntek 13-át írunk. idézet facebook:

„pénteken, persze 13-án át akartam menni egy másik kikötőbe, ahol kellemesebb és este fürödhetek a forró forrásban. Elindultam a kikötőből, a vitorlák a hajóban, mert úgyis tölteni kell az akksikat, szélcsend van és ömlik az eső. elhagyom a kikötőt, és kb 300 méterre a motor leáll, amikor készítem elő az orr vitorlát, hogy feltegyem, mert látom, hogy talán lesz egy kis szél, érzem a talpam alatt, hogy nem érzem a motort. Hátramegyek, és tényleg, nem jár. Próbálom beindítani, de semmi, semmi és semmi! a szél erősödik, a hullámok kb fél méter magasak, leengedem a horgonyt, mert a part elég közel van, kb 100 méter. Hosszú a lánc, télen toldottam meg, hosszabb, mint az előirt. azt látom, hogy a vitorlát már nincs idom felhúzni, mert mire megindul a hajó, kisodródom a partra, ami közeledik lassan. Elkezdem hívni a kikötőt, hogy jöjjenek ki értem, de semmi, túl messze vagyok és nem veszik az adást, sodródom a part felé, erősödik a hullámzás és erősödik a szél. Elkezdek keresni valami telefonszámot, de nem találok, Hívom Krisztinát, hogy vegye fel a kapcsolatot a kikötővel, várok semmi, próbálom a motort semmi! Sodródom, Krisztina hív, hogy jönnek. ok, várok, közeledik a sziklás part, múlik az idő és semmi, egyszer csak jön egy pinduri motorcsónak, fabatkát sem ér, int, hogy legyek türelmes. Ok az vagyok! közeledik a part, a szél már 6 Beaufort, a hullámmagasság 1,5-2m persze várok. van egy megérzésem, keresek egy seklit, amivel összetudom kötni a horgonykötelet a horgonnyal. és igen a megérzés helyén való, feloldott a horgony, nagy sebességgel sodródom a sziklás part felé, ami kb 10 perc alatt olyan károkat okoz a Swantika oldalán, ………. remegő lábbal, ahogy csak bírom elkezdem kitekerni a horgonykötelet, de iszonyat nehéz a nedvességtől és merev, kész, bedobom a tartalék horgonyt is. Semmi, sodródom a part jön már csak kb 10m….. kb 8m…….kb6m….megáll. a melység 5méter, hívom Krisztit, mi van? Hol vannak? Még pár perc és gyalogolni fogok! Elég bejelentkezem a vész csatornán, PAN PAN PAN MY NAME IS SWANTI MY POZYCION XXXXX MY PROBLEM XXXXXX közben pakolom össze a cuccokat a hajon, amiket magammal viszek a partra. PAN PAN PAN MY NAME IS SWANTY …….. egy hang! SWANTI SWANTI WHAT IS YOU PROBLEM? ecsetelem! mire: WHAT DO YOU WANT HELIKOPTER OR BOAT? hajót, mert ketten vagyunk itt a Swanti is és én is! de MOST. ok megyünk! kb 10 perccel később látom a villogó motorost közeledni!”

Ügyesek voltak, de megszenvedték a hullámzást. Behúztak a városi kikötőbe, ahol elkezdődött a közel négy napig tartó hercehurca, az egész motort át kellett mosni, ugyanis kiderült, hogy a szárazföldön jól bevált benzinkutas megoldást, nem csak autókon alkalmazzák, hanem hajókon is. Pár euro nyereségért képes vizet tenni a gázolajba, de míg egy autó csak megáll, kiszállok belőle és sétálgatók addig egy hajón, hajóval hatalmas károkat lehet okozni. Az egész tankot ki kellett üríteni és új üzemanyagot vásárolni.

A hajó papírjait bevonták, míg nem igazolom a motor működését. Persze ahova kötöttek egy tökéletes szélcsatorna volt, így a néha nem gyaloglással töltött szabadidőmben sem tudtam a szél miatt dolgozni. Ami még különösen jól esett, hogy egy halászhajó mellé kötöttek, aminek a fenderei autógumik voltak, így a karácsonyi meglepetése a Swantinak, az új szép fehér fenderek feketék lettek. Visszakaptam az iratokat végre visszaállhattam a saját helyemre. Maradt két napom mindenre, amit el akartam végezni. Második Héten jött Gábor Skipper Tréningre. Megjött szombaton, és kérte, hogy gyakoroljuk az éjszakai menetet is, hát nekem sem kellett több és még aznap este sötétedés után elindultunk abba a kikötőbe, ahova egy héttel ezelőtt is elindultam. Kb hajnali egyre értünk át, tehát az éjszakai kikötést is gyakoroltuk. Másnap elméleteztünk és amit egy kikötött hajón lehet gyakorolni azt mindet átvettük. Következő nap persze bennem maradt, a kérés az esti vitorlázás tekintetében, így ismét sötétedéskor indultunk utunkra, megint csak éjjel hajóztunk és kötöttünk ki, közben gyakoroltuk a hullámzásban a kézi motorindítás rejtélyeit, mint a régi zsigulikon. Az egyik napra 9-10 Beaufortot mondott, így arra jutottunk, hogy parton halasztást tartunk. A térkép alapján mi egy öbölben voltunk, horgonyon és a farunk a mólóhoz volt kikötve, ennek elméletileg jónak kellett volna lennie, hiszen a víz kicsi és majdnem az összes horgonylánc lent volt és a szélnek elméletileg szemből kellett volna jönnie, amitől a szemben lévő hegy megvédene. Igen csak voltak völgyek is oldalt a sziget belseje felé, ami mint szélcsatorna funkcionált és ezért nem szemből jött a szél, hanem oldalról. Kezdődött egy kis közelharc az elemekkel, a hajót az egyre erősödő pöffös szél miatt be kellett forgatni szél felé, párhuzamosan a parttal. Ez az a rész, ahol a fizikai felkészültség jól jött. Párhuzamosan kellett a járó motor segítségével engedni a horgonyláncon, húzni a parthoz kikötött kötelet, amivel a hajó orrát húztuk a parthoz. Két órát sportoltunk, de sikerült. Gábor kérte, hogy vitorlázzunk nappal is, hogy láthasson valamit a tájból is. A hét végén, pénteken kellemes 6-7 Beaufortban vitorláztunk vissza a hon kikötőbe, teljes ködben és a látótávolság kb 1km volt, persze a hullámzás egyre magasabb csúcsokra emelkedett, néhol elérte a 2-5, 3 métert, de ez raum menet miatt ez nem volt zavaró. Persze sötétben kötöttünk ki, ami mostanra már profin ment.

Hazafelé a repülőn a biztonsági övem nem működött, ez nem volt túl megnyugtató, de szerencsére nem volt rá szükség.

A levont konzekvenciáim: Soha nem fogok a hajóval úgy elindulni, ha nincs felszerelve a vitorla.

Sokkal nagyobb horgonyt kell feltenni, mint az előírt és hosszabb lánccal.

Az épülő hajóban az üzemanyagtank falán lesz kémlelőnyílás, hogy mindig láthassam, mi van a tankban.

Ez volt életem legsűrűbb gyakorlása, végre!

Mielőtt kimentem kb 2 órán keresztül próbálgattam a Stilo Clothing EST szemüvegeit, több szempont alapján: A hajón nem csak fentről, azaz a nap felől jön az erős fény, hanem a vakító fehér hajó is visszaveri és ráadásul még a víz is tükrözi minden irányból. Mennyire marad a fejemen, már több szemüvegem a vizek martalékává vált így ez egy fontos szempont. A választás jól sikerült, minden irányból véd és nem lettem Zorró. Köszönöm a Támogatás ás csak ajánlani tudom!